A szarvast vadászok üldözték, s egy szőlőlugas alá rejtőzött. Mikor továbbmentek, azt hitte, hogy már nem vehetik észre, és enni kezdte a szőlő leveleit. Az egyik vadász azonban visszafordult, észrevette őt, és dárdájával megsebezte. A haldokló szarvas sóhajtva szólt önmagához: "Megérdemlem a sorsom, mert megmentőmet, a szolotokét bántottam."
Ez a mese elmondható az olyan emberekről, akik megbántják jótevőiket, és ezért az isten megbünteti őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése