A kígyó egy forráshoz ment, és inni akart. Az ott tanyázó vízi kígyó megakadályozta ebben, s megharagudott, amiért az nem elégszik meg a saját területével, hanem az ő lakóhelyére is betolakszik. A veszekedés mind hevesebb lett, míg megegyeztek, hogy megvívnak egymással, és a győztesé lesz a víz és a föld is. Amikor megállapodtak az időpontban, a békák a vízi kígyó iránti gyűlöletből a kígyóhoz mentek, és bátorították azzal az ígérettel, hogy ők is mellette fognak harcolni. Megkezdődött a küzdelem, a kígyó harcba szállt a vízi kígyóval, de a békák semmi egyebet nem tudtak csinálni, csak hangosan brekegtek. A kígyó, miután győzött, kérdőre vonta őket, amiért- bár azt ígértek, hogy együtt harcolnak vele - nemcsak hogy nem segítették a csata folyamán, de énekeltek is közben. Azok azonban így válaszoltak: "Tudd meg, barátom, hogy a mi szövetségünk nem a tettekben, hanem a szavakban van."
A mese bizonyítja, hogy ahol tettekre volna szükség, ott a szóbeli segítség semmit sem ér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése