Ne
csüggedj mégse, bár vihar szorongat és tép,
köpd le
az irigyet, a sorsnak ki ne térj,
légy
magadnak elég s ne gyötrődj és ne félj,
ha
szerencse, idő s tér rád uszítja vészét.
Üdvödet s
kínodat előre mind kimérték;
Tedd,
amit kell s ne bánd meg bármit is tegyél,
Parancsot
sose várj s ne nézd, mi lesz a bér.
Valóra
váltja minden perc, amit remélsz még.
Miért rí
s ujjong ki-ki? markában életének
kulcsa.
Nézz szét amit csak látsz körülted, ez
mind
benned van. Hát hiú ábrándokat ne fess.
Még
mielőbb tovább mégy önmagadba térj meg.
Ki
legyűrte önmagát az el sohase vesz,
Annak
mindenki már alattvalója lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése